Fő mutató módszer az emelést, tartást és hordozást tartalmazó tevékenységekhez

Az értékelést alapvetően kézi mozgatási feladatokhoz folytatták le, és egy munkanapra kell vonatkoznia. Ha a teher tömege és/vagy a testtartások egy tevékenységen belül változnak, akkor átlagos értékeket kell alkotni. Ha nagyobb számú kézi tehermozgatási feladatok jelentősen eltérő tehermanipulációkkal valósulnak meg az általános tervékenységen belül, akkor ezeket különállóan kell dokumentálni és felbecsülni.

Az alábbi 3 lépés szükséges az értékeléshez:
1. Az időtől függő pontértékek meghatározása,
2. A fő mutatók pontértékeinek meghatározása és
3. Értékelés

Az osztályozási pontértékek meghatározása során alapvetően engedélyezett közbenső lépések megtétele (interpoláció). A 40-es gyakoriság például 3-as időtől függő pontértéket hoz létre. Az egyedüli kivétel 40 kg-os vagy nagyobb tényleges teher férfi és 25 kg-os teher nő számára. Ezek a terhek egyöntetűen 25-ös teher szerinti pontértéket adnak

A fő mutató módszer munkalap az emelést, tartást és hordozást tartalmazó tevékenységekhez itt tölthető le:

Interaktív FTM-munkalap emelést, tartást és hordozást tartalmazó tevékenységekhez (pdf fájl, 228 kB)
Ez az interaktív munkalap lehetővé teszi az űrlap számítógépen történő kitöltését, és automatikusan kiszámítja a tevékenységgel kapcsolatos kockázati pontszámot. Az eredmény menthető a számítógépen.

Az e módszerhez kapcsolódó további hasznos dokumentumok:

Kinyomtatható FTM-munkalap emelést, tartást és hordozást tartalmazó tevékenységekhez (pdf fájl, 110 kB)
Ez a munkalap számítógép nélküli, papírral és ceruzával történő használatra szolgál.

Rövid feladat példákkal és feleletekkel a gyakran feltett kérdésekre (pdf fájl, 2 MB)
Ez a rövid segédlet hasznos információkat nyújt a fő tétel módszer gyakorlati alkalmazására, példákat ad az értékeléshez és választ ad a gyakran feltett kérdésekre.

Vigyázat!
Ez az eljárás csak tájékoztató értékelésként szolgál a terhek emelésének és szállításának munkakörülményeihez. Ennek ellenére a vizsgált kézi tehermozgatási feladat alapos ismerete abszolút lényeges az időtől függő pontértékek, a teher és a testtartás szerinti pontértékek meghatározása, valamint a munkakörülmények pontozása során. Ezen ismeret hiányában nem végezhető értékelés. A durva becslések vagy előfeltételezések hibás eredményekhez vezetnek.

1. lépés: Az időtől függő pontértékek meghatározása

Az időtől függő pontértékek a táblázatban a tehermozgatás háromféle lehetséges formájára külön-külön vannak meghatározva.

A rövid emelési, letevési vagy helyváltoztatási műveletek rendszeres ismétlődése által jellemezhető kézi tehermozgatási feladatok esetében a műveletek száma határozza meg az időosztályozási pontokat.

A terhek tartásaáltal jellemzett kézi tehermozgató feladatoknál a tartás teljes időtartamát veszik alapul (teljes tartás = a tartási műveletek száma x egy tartási művelet időtartama)

A terhek hordozása által jellemzett kézi tehermozgatási feladatoknál a teherrel megtett teljes távolságot veszik figyelembe. Járás során 4 km/órás ≈ 1 m/s-os átlagos sebességet feltételeznek.

2. lépés: A teher, a testtartás és a munkafeltételek szerinti pontértékek meghatározása

2.1. A teher tömege

A teher szerinti pontértékeket a táblázat segítségével külön határozzák meg a férfiakra és a nőkre.

Az értékelt kézi tehermozgatási feladat során eltérő terheket mozgatnak, amelyekből átlagos értéket alakíthatnak ki, ahol a legnagyobb egyedi teher férfiak számára nem haladja meg a 40 kg-ot, a nők számára pedig a 25 kg-ot. Összehasonlítás céljára csúcsterhelési értékek is alkalmazhatók. Ebben az esetben azonban e csúcsok csökkentett gyakoriságát kell alapul venni, és semmi estre sem a teljes gyakoriságot.

Az emelési/tartási/hordozűso/letételi tevékenységek során a tényleges terhet kell alapul venni. A tényleges teher tömege ebben az esetben az a súlyerő, amelyet az alkalmazottnak ténylegesen le kell győznie. A teher emiatt nem mindig azonos a tárgy súlyával. Ha egy dobozt megdöntenek, akkor csak a doboz súlyának kb. 50%-a hat.

Ha terheket tolnak vagy húznak, akkor külön értékelés szükséges.

2.2. Testtartás

A testtartás szerinti pontértékeket a táblázatban lévő piktogramok alapján határozzák meg. A jellemző testtartásokat a terhek mozgatása során az egyedi tevékenységekhez kell alkalmazni. Ha a munka előrehaladása során eltérő testtartásokat kell alkalmazni, akkor egy átlagos érték alakítható ki a testtartás szerinti pontértékekből az értékelt kézi tehermozgatási feladathoz.

2.3. Munkafeltételek

A munkakörülmények szerinti pontértékek meghatározásához az idő zömében domináló munkakörülményeket kell alkalmazni. A biztonságra ki nem ható esetenkénti kényelmetlenségeket nem veszik figyelembe. A biztonsági vonatkozású mutatókat „A munkahely egyéb okokból való ellenőrzése” szövegmezőben kell dokumentálni.

3. lépés: Értékelés

Mindegyik feladatot egy tevékenység alapú kockázati pontszám alapján kell értékelni (kiszámítása: a fő jelzőszámok pontértékeinek összege megszorozva az időtől függő pontértékkel).

Az értékelés alapja magában foglalja az adagmodellekkel kombinált biomechanikai akciómechanizmusokat. Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az alsó gerincoszlop belső megterhelése döntő mértékben függ attól, hogy a törzs milyen mértékben hajol előre, valamint a teher tömegétől, és ez nő a terhelés időtartamának és/vagy gyakoriságának növekedése esetén, oldalra hajláskor és/vagy elforduláskor.

Az összesített értékelések nehezek egy sor kézi tehermozgatási feladat esetében, mert ezek túlmennek e tájékoztatási elemzés informatív terjedelmén. Ezek a kockázatelemzés megszerzéséhez rendszerint szélesebb körű munkaelemzési eljárásokat igényelnek.

Megállapítható tervezési szükségletek
Ebből a kockázati becslésből közvetlenül levezethetők a tervezési szükségletek és módszerek. Alapvetően a magas pontértékek okait ki kell küszöbölni. Ennek módja a magas időfüggő pontértékek esetében konkrétan a szervezeti szabályozások, a magas teher szerinti pontértékek esetében a teher súlyának csökkentése vagy emelési segédeszközök alkalmazása, illetve a magas testtartás szerinti pontértékek esetében pedig az ergonómiai feltételek javítása.